A Judo történelme röviden

A cselgáncs (judo, dzsúdó) a japán dzsiudzsicu harcművészetből fejlesztett fegyver nélküli önvédelmi küzdősport. A cselgáncs az ősi Japánban honos számos harci művészetből ötvöződött, de csak 1882-ben, Jigoro Kano munkája nyomán fogadták el mint testnevelési módszert és sportágat. Az első japán nemzeti cselgáncs bajnokságot 1930-ban rendezték. Az első dzsúdó Európa-bajnokság 1951-ben, az első világbajnokság 1956-ban volt. A judo 1964 óta olimpiai sportág.

A sportág irányítói 1977-ben hét cselgáncs súlycsoportot állítottak fel: 60, 65, 71, 78, 86, 95 és 95 kilogramm feletti. A cselgáncs versenyeken az ellenfelek mezítláb harcolnak, ruházatuk a kimonó vagy más néven judogi, mely erős vászonból készült nadrág és felsőrész. Az öltözetet összefogó öv színe jelzi a sportoló minősítését, sorrendben: fehér, sárga, narancssárga, zöld, kék, barna és fekete színű öv a versenyző egyre magasabb fokú tudását jelzi. A mester fokozatúak, azaz a fekete övesek további megkülönböztetésére szolgálnak a danok (dan), ezek jelölésére a fokozatnak megfelelő számú fekete csíkokat a kimonóra, illetve fehér csíkokat az övre. A 10 danos, legmagasabb szinte mindössze néhány versenyző érte el eddig.

---